Nem pazarlom az időmet tovább
Az idő, amit mindannyian természetesnek veszünk. Az én saját időm, amit szétosztottam oly sok alkalommal. Feleslegesen...
olvass továbbAz idő, amit mindannyian természetesnek veszünk. Az én saját időm, amit szétosztottam oly sok alkalommal. Feleslegesen...
olvass továbbAz élet néha mindent úgy csinál, hogy kételkedned kelljen. Egyik percben úgy érzed, hogy minden rendben van, jól érzed magad, majd hirtelen, mint egy villámcsapás, elveszíted az egyensúlyt magad körül. Amit biztosan tudsz, hogy teljes sötétségben vagy.
olvass továbbA napokban pont azt meséltem egy barátnőmnek, hogy nem akarom, hogy az élet elmenjen mellettem. Nagyon furcsa, de ennek a mondatnak hihetetlen súlya van. Azzal indokoltam, hogy: - így is odaadtam csak úgy két és fél évet egy betegség kapcsán „potyára” az Életnek, és most szeretnék magamnak és a boldogságnak adni valamennyit végre. Erre ő azt felelte: Nem gondolod, hogy ez is érted történt meg?
olvass továbbAnnyira más világban élünk általatok. Meghatározzátok a gondolatainkat, érzéseinket. Az életünk felett gyakoroltok hatást. Várjuk a választ epekedve, kiszolgáltatjuk minden érzésünket és gondolatainkat számotokra, nektek csak döntenetek kell, menjünk, vagy maradunk.
olvass továbbMúlt alkalommal a társ-dinamikáról beszéltünk, ami ha eltolódik a két fél között, azzal együtt jár az intimitás csökkenése, ami az érintések, érintkezések csökkenése által érzékelhető leginkább. Nő a távolságtartás, az elszigetelődés, és egyfajta ön-védelmi bázis alakul.
olvass továbbNéha az az érzésem, hogy a társadalom többségének nem számít, hogy milyen kapcsolatban van benne, csak az a lényeg, hogy kapcsolatban legyen, mert a szingliség érthetetlen és fura. Mintha akkor válnánk létjogosult személlyé, vagy onnantól kezdve kerülnénk rá a létező személyek térképére, miután kapcsolatba kerültünk x-szel, és akkor válik biztosra a helyünk ezen a térképen, amint megházasodunk és gyerekünk lesz. Mintha egy párkapcsolati viszony kéne ahhoz, hogy a személyes létezésünk valódi legyen. Mintha azzal tudnánk csak bebizonyítani az értékességünket, ha családot alapítunk.
olvass továbbIsmeritek azt az érzést, ami a feltételnélküliségről szól? Tudjátok, az a furcsa bizsergés, amit akkor tapasztaltok, amikor valaki olyannak adtok magatokból, a szeretetetekből, a jóságotokból, akitől nem vártok cserébe semmit. Sem hálát, sem kölcsönös érzéseket, sem jó szót. Egyszerűen azért teszitek, mert ösztönösen, szívből jön.
olvass továbbEz az egyetlen téma, amit minden kövér ember legszívesebben messzire elkerülne. Lehet szépíteni, amikor mondják nekünk, hogy csak „erősek a csontjaink”, illetve „molettek” és „teltkarcsúak” vagyunk, de attól még az igazság az, hogy több kiló zsírréteggel a testünkön, mi még mindig csak kövérek maradunk.
olvass továbbBelevágok a közepébe: igen, elsétáltam a szakadék szélére. Na, nem sietősen, viszont apró, félelmetesen biztos léptekkel. Tudattalan talán, s a lélekölő történések ellenére is, mindig bizakodóan.
olvass továbbBevettem a leszarom tablettám, és engedem, hagy fröcsögjön csak az egom, néha arra is szüksége van az embernek, hogy megszabaduljon az elfojtott indulatoktól, ez kevésbé mérgező, mintha bent tartanám, mert az lassan őröl fel. Néha már csak legyintek, és keserű-édes mosoly ül az arcomra, sokszor volt már így. Hányszor járjuk még ugyanazt a táncot, ismétlő lépésekkel? Egyet előre, kettőt hátra. Olyan kimerítő, olyan távoli már a cél, be kell lássam, hogy máshová is vezethet ez az út, nem biztos, hogy arra, amit egykor kettőnknek reméltem.
olvass továbbNeked nem. Tudod, megváltoztunk. Te is, én is. Régen még érdekelt megbántasz-e, átkopogsz-e cipőtalpaddal a lassacskán betonná dermedt szívemen. Ki akartál engesztelni, bebizonyítani nekem, hogy te nem vagy rossz ember.
olvass továbbMég nem vagyok kész. És te? A szomszéd néni, aki a botjára támaszkodva botorkál? Az unokatesód vállalkozó haverja? Tudod, aki esténként mindig sörözgetve osztja az észt.
olvass továbbSzomorú tendencia, de lassan semmire sem szánunk igazán odaforduló, minőségi időt, a huzamosabb ideje együtt élő párok napi tíz percnél többet nem kommunikálnak, az odavetett mondatokat a fürdőszobából, a tévé, vagy a számítógép elől kiabálják át egymásnak. Nincs idő. Nem jut idő valódi odafigyelésre, nincs idő előjátékra, és nincs idő a felszabadult, mindkét félt ellazító, felkorbácsoló, harmonikus szexre.
olvass továbbGondolkoztál már azon, mik egy kapcsolat határai? Mi értelme a monogámiának, mit szabad és mit nem elsietni egy párkapcsolatban? Vajon a valóságban is ugyanazok a szabályok élnek, mint amiket a filmvásznon látunk?
olvass továbbA legtöbb ember életében legalább egyszer találkozik azzal az érzéssel, hogy nem érdeklődik a férfi/nő iránt, így maga a szexualitás iránt sem. Számos életvitelbeli stresszor állhat ennek a folyamatnak a hátterében, melynek egyik faktora a csökkent libidó érzete, a végeredmény pedig hosszabb távon, egy aszexuális periódus.
olvass továbbNevetséges lenne tagadni, hogy nincsenek piszkos ügyeink. Vagy csak egyszerűen részeink, darabkáink, melyek nem kristálytiszták.
olvass továbbMég mindig nem érkezett el a kóbor királyfi fehér lovon? És miért valótlan facebook profillal jelentkezik? Miért fullad katasztrófába minden egyes találkozás? És miért nem jelentkezik a férfi a randi után, de leginkább soha többé? Az, hogy sor kerül-e következő találkozásra, nagyban függ a személyes szimpátiától, a „kémiától”, vagyis a vonzódás megmagyarázhatatlan, színtiszta vegytanától, amitől pattognak a szikrák, és lúdbőrözik a test.
olvass továbbAz elmúlt időben azt vettem észre, hogy mindenhol mindenki komoly kapcsolatot keres. Ez a mondat úgy dobta el a hitelességét, akár egy vetkőző nő a fehérneműit és használtan, koszosan ám még jó állapotban hever a szennyesben.
olvass továbbValójában most először vagyok igazán egyedül. A napokban döbbentem rá arra, hogy az elmúlt jó néhány évben szinte mindig volt valaki mellettem valamilyen formában. Nem mindig tényleges párkapcsolatot értek ez alatt. Sokszor csak amolyan együtt is, meg nem is kapcsolatok voltak ezek.
olvass továbbKívülről minden másnak tűnik. Sokszor hisszük el, hogy ez nem így van, pedig valahol egy magasabbról érkező, objektív szemüvegen keresztül mi is megláthatnánk mindazt, amiről szól is ez az egész.
olvass tovább