Kövess minket Facebookon.
Barna Berni
Arra vágyom, hogy felismerj. Úgy ismerj fel, hogy a szavaim és a cselekedeteim mögött is látod azt, ami belőlem hozzád tartozik. Az a rész azonos bennünk, és ha végre felismernéd Önmagad, összekapcsolódhatnánk.
olvass tovább
Kövesfalvi Carmen
Ez már a sokadik búcsúm lesz, tudod két éve újra és újra megteszem. Mindig azt hiszem, hogy ez az utolsó, aztán jön egy újabb. Elbúcsúztam tőled, amikor azt éreztem boldogtalan vagy mellettem, de itt tart a megszokás.
olvass tovább
Tóth Éva
Az emberi létben az a legérdekesebb, hogyha egész ügyesen kevergetjük a szálakat magunk körül, akkor nincs szükségünk önismeretre. Figyelmünket lekötik a körülöttünk zajló ügyek, és pontosan elég számunkra, hogyha minimális szinten érinti meg a lelkünket. Felelősséget nem kell vállalnunk tetteinkért, mert mindig a környezet határozza meg saját nyomorunkat, olyan nem létezik, hogy a pokolra mi taszítottuk magunkat.
olvass továbbSok pár átesett már azon a szakaszon, amikor hirtelen unni kezdték egymást, és belesüppedtek a megszokás mocsarába. Azonban közülük jó néhányan nem akarnak beletörődni ebbe az állapotba, inkább szeretnének mielőbb továbblépni A kérdés, hogy együtt, vagy külön-külön?!
olvass tovább
Kövesfalvi Carmen
Néha félek behunyni a szemem, s nem a sötétség az, ami megriaszt. Emlékek, melyek még mindig képesek ellepni a gondolataimat, mintha csak itt játszódnának a jelenben. Olyan, mintha valaki kényszerítene, hogy üljek végig egy filmet, amit egyáltalán nem akarok. Nem tehetek ellene semmit. Ülnöm kell, figyelni.
olvass tovább
Mounaji Barbi
Amikor az élet nem hordoz a tenyerén, bele tudunk süllyedni olyan helyzetekbe, amelyek nem szolgálják a fejlődésünket. Olyan érzések és olyan események történnek velünk, amikkel nem számoltunk.
olvass tovább
Mounaji Barbi
A szerelemmel az a baj, hogy az embert teljesen elvakítja, olyannyira, hogy sokszor azokat a jeleket sem vesszük észre, melyek óriási piros fénnyel vakítanak a szemünkbe. Pedig néha kellene. Jó volna.
olvass tovább
Kövesfalvi Carmen
Ma délután, miközben kerestem az orvosi rendelőt, eszembe sem jutott, hogy bármi más miatt rosszul érezhetném magam, mint a vizsgálatok eredményei. Tévedtem. Minden már azelőtt elkezdődött, hogy beléptem volna a szobába, s később az is elhalványult.
olvass tovább
Barna Berni
Keveset beszélünk a gyerekekről. El vagyunk foglalva, a fogyasszunk, szerezzünk, élvezzünk, túléljünk mottóinkkal. Eltávolodtunk egymástól, vagy még inkább, soha nem tudtunk közel kerülni. Ez az egész valami óriási hiányként lebeg az életünkben, és néha úgy látom, mint egy nagy szürke leplet, ami beterít minket. Távol tart egymástól.
olvass továbbNyugodtan mondhatjuk, hogy a húszas éveink alatt éljük életünk legdinamikusabb időszakát. Kínos randik, összehangolni a szociális életet a jó iskolai eredményekkel. A harmincadik születésnapunk közeledtével azonban inkább egy tartós kapcsolat megléte és az anyagi biztonság válik fontossá, valamint az, hogy a koktélunk már minőségi alkoholból készüljön. Íme, huszonöt jele annak, amiből könnyedén érzékelhetjük, hogy a húszas évek lassacskán harmincas évekre cserélődnek.
olvass továbbHol vannak már azok a régi szép idők, ahol minden randevú különleges volt? A férfi virággal várta a nőt, akinek eszébe se jutott, hogy az első alkalomkor egy véletlen kézszorításnál több történhet. Csupa izgalom, és rejtély volt az egész. Senki nem akart semmit elsietni. Kár, hogy ezeket a szokásokat már csak a fekete-fehér filmekből ismerhetjük. De mi nők, fogjunk össze! Követeljük vissza a gentlemaneket!
olvass tovább
Virág Klaudia
Ahogy az idővel együtt én is öregszem, néha úgy érzem, éppen hogy csak pislogtam, és egy újabb évet magam mögött hagytam. - Felgyorsult az idő - olyan sok ember szájából hallom ezt, olykor én is elgondolkodom azon, hogy valami kvantumfizikai, téridő bolydulásnak lettünk az áldozatai, de azt hiszem, mi emberek szeretünk keresni valamit, vagy valakit bűnbaknak, akire rányomhatjuk keserűségünk bélyegét, felmentve magunkat a részvétel alól.
olvass tovább
Mounaji Barbi
Mindenki azt mondja, ti olyanok vagytok, mint az ég és a föld. És tudod, néha elhiszem.
olvass tovább
Barna Berni
Rohadt hideg van. Pedig kabátban ülök. Mondhatnám, hogy a magyar egészségügy, de inkább nem is gondolok ilyenre. Elég, hogy beszűrődik a beszélgetések foszlánya a sapkám alá. " És képzelje, ez a mocsok egészségügy. Hagytak volna meghalni, ha..."
olvass tovább
Mounaji Barbi
Nem mindig jönnek ki a szavak belőlünk. Olykor keressük a megfelelő hangokat, de valami gátat szab. Valami megfékez. Különösen akkor, amikor a part szakad, mert hirtelen fojtogató a múlt kísértete, és érzed, hogy kibaszottul elfogy körülötted a levegő.
olvass tovább
Szilágyi Edina
Az értelmes élet mindenkinek mást jelent. Van, akinek erről a tervek, időbeosztások, a kikapcsolódás és a munka egyensúlya jut az eszébe. Vagy a jó döntések, a pörgős és felvillanyozó napok átélése. Nos, nálam talán egy kicsit mást jelent értelmesen élni az életet.
olvass tovább
Molnár Zsófia
Mielőtt bármit is írnék, szögezzük le; abszolút semmi bajom a házasság intézményével, függetlenül attól, hogy nem vagyok romantikus tündérmeséket kergető, szivárványon és pónin lovagló, rózsaszín cukormázzal leöntött hercegnő-típus.
olvass továbbVajon mit érez egy nő, akinek egy nap múlva megnősül a szeretője? Szabad-e éreznie egyáltalán valamit? Teljesen hidegen hagyja? Vagy szenvedésként éli meg? De mi jogon szenvedne, hisz maga is házas.
olvass tovább
Kövesfalvi Carmen
Sokszor látom magam előtt a levelet, melyben azt írod, reméled, hogy barátok lehetünk. Nem most, mert most még fáj, lüktet és éget, de idővel. Idővel, amikor az érzéseket képesek leszünk bepakolni egy szekrénybe, egy jól zárható szekrénybe, hogy ne borulhassanak újra és újra a nyakunkba.
olvass tovább
Szilágyi Edina
A legnyomasztóbb érzés mindig akkor költözik belém, amikor a világ lecsendesedik körülöttem. Ilyenkor semmi nem tereli el a gondolatokat a fájdalomról, a gondokról. Amikor lenne időm a pihenésre, de az elmém nem tud koncentrálni a kikapcsolódásra, zaklatottá válok, s az érzés minden sejtemet átjárja.
olvass tovább
