Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.





A találkozások mindenképpen létrejönnek

A szabadság egyedül az elmében létezik. A hozzáállásom határozza meg, mennyire engedem, hogy a külső tényezők gúzsba kössenek, vagy befolyásolják világlátásomat. Egy folyópart megnyugtató csendjében érezhetem, hogy szabad vagyok, hogy senki és semmi sem korlátozza gondolataim szabad áramlását, egészen addig, amíg egy tőlem független erő meg nem szakítja ezt az idillikus állapotot: elered az eső, vihar van készülőben, vagy szélvihar kezd tombolni.

olvass tovább

Hol vagytok gondoskodó férfiak?

A gondoskodást képességét többnyire női tulajdonságként értékeljük, általában a nő az, aki elsimítja a homlokráncokat, aki felelős a hangulatért, az egyensúlyért. Ő az érzelemtankok csordultig töltője, adakozó és befogadó egyszerre, és lételeme ez a gondoskodó magatartás, ami azonban nem szereptévesztett anyáskodás, mert abban a pillanatban, ahogyan szerepében megbillen, a férfit nem tiszteli többé, és nem is képes rá férfiként tekinteni.

olvass tovább

Megcsalás után mi lesz a kapcsolattal?

A megcsalással a legfontosabb sérül: a kapcsolat ártatlansága. Hiába próbáljuk minden eszközzel, szívvel és lélekkel helyrehozni a kicsorbult szerelmet, a vékony, alig-alig látható repedések ott maradnak, kényelmetlen, zaklatott, folytonos hiányérzetet okozva. Úgy érezzük, a kezdeti ártatlanságot, érintetlenséget semmi nem hozza vissza már.

olvass tovább

Az a kapcsolat a jó, amiben szeretni tudod önmagad

Minden emberi kapcsolat, így a párkapcsolat is reláció, együtt létezés, együtt rezgés, ahol hatással vagyunk egymásra. Együtt vagy belezuhanunk a pogány életérzésbe, amit mi szerelemként értelmezünk, és össze-vissza zúzzuk magunkat, vagy együtt, emelkedünk fejlődünk, szerelembe emelkedünk. Finom csápjainkkal vagy lehúzzuk, vagy emeljük egymást.

olvass tovább

Ha a bizalom eltörik

Olyan ez az élet, mintha a fontos dolgokat valaki szándékosan törékeny dolgokból fűzte volna fel csodaszép lánccá. Mindig eltörik valami. Törik a tányér, egy kristálypohár, egy féltve őrzött váza. És megtörik a lelkesedés, szerteszét törik a remény, valaki megtöri a csendet, és egy öleléssel, érintéssel megtörik a jég közöttünk.

olvass tovább

A férfi a tökéletességet egyetlen nő oldalán találja meg

Még mindig kalapál a szíved a jöttére, vagy a jól ismert, unásig hallott léptek a komfortzóna magától értetődő, alanyi jogon járó részét képezik csupán? Finom mozdulatokkal ujjai még mindig ugyanoda helyezik a parfümöt, ha téged vár? Megrészegít még az illata, jólesőn beleborzongsz az érintésébe, ámulatba ejtenek még az okos, csillogó szemek, a sziporkázó intelligencia?

olvass tovább