Kövess minket Facebookon.
Szentes Flóra Babett
Voltál is, meg nem is. Mindvégig ott voltál velünk, de sokszor mégis eltűntél, időről időre kiléptél a mindennapjainkból. Azt hiszem, hamisíthatatlan az az őszinte, gyermeki reakció, amit ezzel kiváltottál belőlem.
olvass tovább
Dr, Váradi Éva
Az agyunk szerint mindig az van előttünk, amit nézünk. Az elmének van egy olyan tulajdonsága, hogy ami "előtte" van, arra koncentrál. Ezt a képet pedig a meglévő információk alapján forgatja újra és újra. Ezt nevezzük hétköznapi értelemben „rágódásnak a múlton.”
olvass továbbVannak mondatok, amelyek nyomot hagynak. Nem azért, mert hangosak, hanem mert igazak. A szó nem eszköz, hanem erő. Közötte és mögötte dől el, mi marad belőlünk másokban.
olvass tovább
Varga Emese
A közös emlékeiteket nem tudod kitörölni a fejedből, mint ahogy őt magát sem tudod kiradírozni a szívedből, de van egy pont, ami után már nem lehet többet várni rá. Rá és arra, hogy végre jól szeressen.
olvass tovább
Szilágyi Edina
Nem értem az embereket. Hallom amit mondanak, látom amit cselekednek, de a szándékukat rendre félreértelmezem. Túlsúlyos állapotban hever a lelkem. Magába szívta a koszt, amelyet a hömpölygő szóáradat hozott magával. Kételkedem a józan ész hatalmában, az érzésektől mentes játszmákban.
olvass továbbA városnak saját tempója van. Aki kutyával él benne, előbb-utóbb megtanul lépést tartani vele – figyelni a fényekre, a zajokra, a pillanatokra, amikor a város és a kutya egyszerre mozdul. A biztonság nem parancsokból, hanem ebből a csendes összhangból születik.
olvass tovább
Dibáczi Dóra
Az örök kérdés, legalábbis ami az én mindennapjaimat képes rendszerint mérgezni, de azt gondolom, hogy mindenkinek az életében van legalább egy rendkívül közelálló ember, akinek sosem lehet-lehetett elég jó.
olvass tovább
Varga Maja
Egy felmérés szerint a HR-esek 93%-a úgy nyilatkozott, hogy előbb venne fel egy „normális súlyú" jelentkezőt, mint egy túlsúlyosat. Valóban ennyire dominál a súlykérdés, a testünk kinézete a 21.században?
olvass tovább
Tőrincsi Tímea
Amikor találkozol valakivel, te magad hívod meg magadhoz. Freud ezt írta: “Nem véletlenül választjuk egymást. Csak azokkal találkozunk, akik már léteznek a tudatalattinkban."
olvass továbbIdőnként hajlamosak vagyunk elfelejteni azt, hogy mennyi mindenért hálásak lehetünk. Különösen, ha olyan dolgokról van szó, amik esetleg magától értetődőnek tűnnek. Azonban nem árt észben tartani, hogy sokszor ezeket a dolgokat is elveszíthetjük, így amíg lehetőségünk van élni velük, addig kell hálásnak lennünk az életnek.
olvass tovább
Kántor István
És a legkevésbé sem elismerés. Abban az esetben kivétel, ha egy ovisnak mondod, aki végre először nem pisilte össze magát, önállóan képes volt használni a cipzárt a kabátján vagy egyedül megfésülködött. Egy vezetőtől főleg nem elismerés, csak egy hányaveti dolog, amit szájszegletből odavet az illető.
olvass tovább
Barna Berni
Azt hiszem, az egyik legnagyobb modern kori károsodásunk, hogy nem akarunk tudomást venni a ránk ható láthatatlan tényezőkről. Ez alapvetően ad egy teljes elszigeteltség érzést és megmagyarázhatatlan magányosságot. Az a hit, hogy vagyunk mi, az-az a testünk, és nem veszünk tudomást a minket ért egyéb hatásokról, az életünk történéseit teljesen megmagyarázhatatlanná teszik - és mivel úgy vagyunk felépítve, hogy ha kapunk választ és megértünk dolgokat, képes feloldani minket- a válaszok nélküliség szorongásban és kilátástalanságban tart.
olvass tovább
Király Eszter
Mikor van vége egy kapcsolatnak? Nem akkor, amikor kimondjuk, amikor hivatalossá tesszük. Sokkal hamarabb. Észrevétlenül szeparálódunk, leválunk, elmúlunk egymás életéből. A közös életünk csak látszólagos, élmények érnek, de már nem ő az első, akivel megosztanám.
olvass továbbVeled is biztosan sokszor megesik, hogy nem figyelsz a saját igényeidre, mert az a fontos neked, hogy másokat boldoggá tegyél. Ezzel viszont azt eredményezed, hogy te leszel az, aki nem képes majd boldog és elégedett lenni. Csak az űr fog a lelkedben tátongani.
olvass továbbVannak olyan találkozások, amelyek hatnak ránk. Úgy igazán. Amikor izomból csapódsz bele a másikba és érzed, hogy ez most valami egészen más, mint amit korábban megtapasztaltál.
olvass tovább
Kovács-Vass Réka
A legtöbb párkapcsolatban igazi fordulópontot jelent, amikor úgy döntenek a felek, hogy mesélnek az exeikről és a korábbi kapcsolataikról. Mint oly sok minden mást, a párok férfi és női tagjai az egész kérdéskört is másként élik meg, így cseppet sem meglepő, hogy másként számolnak be az előzményekről, mást tartanak fontosnak.
olvass tovább
Barna Berni
Alapvetően azt hiszem, szent mindegyik, még a legrosszabb is. Szent, mert végtelen tanítást hordoz, életről, halálról és rólunk. Ha úgy élsz, hogy mindentől kapsz, megérted ezt a fajta szentséget. A halál szentségét is.
olvass tovább
Király Eszter
Bevonzod őt, vagy beengeded? Mi a különbség? Olyan könnyen kijelented, hogy mindig csak a rosszfiút, a házast, a habituális megcsalót, az agresszort hívod be az életedbe. Emberi kapcsolatok jönnek-mennek, végig trappolnak lelkünk előszobáján, kicsit ott maradnak, megpróbálnak beljebb férkőzni, még a cipőjüket sem rúgják le, sáros lábbal portyáznak a szívünkön.
olvass tovább
Tőrincsi Tímea
Nincs olyan, hogy fekete vagy fehér. Erre hidd el, nekem is rá kellett jönnöm. Számtalan árnyalat létezik, hát légy elfogadó és válaszd azt, ami hozzád a legjobban illik. Minden kapcsolat tiszta lap. Viszont nem véletlenül az a párod most, aki. Valamire szövetkeztetek, vagy akivel nem vállaltad ezt a szövetséget, az a távolból a hiányával tanít. Másképp, de valamire.
olvass továbbA legszebb kapcsolatok nem formálnak át, csak felszabadítják azt, aki valójában vagy. Mert a szeretet nem akar átrajzolni – csak megmutatni, milyen szép, amikor önmagad vagy.
olvass tovább
