KERESD A NŐT


Köszönöm a rossz napokat!

  • 2025. május 14.

Köszönöm a nehéz napokat, a fájdalmat a mellkasomban. A fejemben és lelkemben zajló káoszt, a hullámokat, a hegyeket és völgyeket. Köszönöm az éjszakákat, amikor nem tudtam aludni, mert a a szívem gyorsabban vert. Köszönöm az elárasztó könnyeket. És köszönöm, hogy akkor még nem értettem miről is szól ez az egész.

olvass tovább

Úgyis talpra állok

Már túl vagyok a lebegés fázisán. Nem bambulom végig a napot, nem merengek azon, hogy vajon hol rontottam el, hol rontottad el, hol ronthattuk el. Nem keresem lélekszakadva a kezed éjjel.

olvass tovább

A párkapcsolatok csendes gyilkosa

Nem a kommunikáció hiánya. Nem a pénz, és nem a szex. A csendes, lábujjhegyen lopakodó kapcsolatgyilkost úgy hívják: elvárások. Folytonos boldogtalanságot, kényelmetlen hiányérzetet, és tartós frusztrációt hív életre. A boldogtalan, örök, hisztiző, toporzékoló gyerekkorra ítélt szerelmek soha nem képesek felnőni, szárba szökkenni, nem képesek életerős, daliás, büszke érzéssé válni, mert mohón és kétségbeesetten, mindig hiányolni fogjuk benne az elvárt dolgokat.

olvass tovább

A tökéletes partner megtalálása fontosabb, mint önmagad - Ha ez igaz, akkor nem állsz készen egy kapcsolatra

  • 2025. május 13.

Hiába gondoljuk sokszor úgy, hogy már nyitottak lennénk arra, hogy valaki komolyabban az életünk részévé váljon, vannak olyan helyzetek, amikor jobb nem erőltetni a randizást. És hogy miből tudhatod, hogy még nem ártana rápihenned arra, hogy fejest ugorj egy kapcsolatba? Ha a felsorolt jelek közül többet is tapasztalsz magadon, akkor lehet, hogy nem ártana pihentetned a dolgot.

olvass tovább

Hová rohanunk? Hol vesztünk el?

Úgy hajtjuk előre a szekeret, mint ahogy a versenylovak szántják a pályát, akiket egész életükben erre képeztek ki. Olyan gyorsan haladunk előre időben és térben, hogy a nagy loholásban legtöbbször saját magunkban botlunk el. Biztos, hogy be kell vállalni a péntek esti műszakot is? Kell még nekünk az a projekt? Van szabad kapacitásunk a huszonhatodik ismerősünknek is segíteni? Szükség van a sokadik tanfolyamra? Hova vezet ez? Mi lesz velünk, ha nem tudunk megállni néha egy-egy pillanat erejéig, és időt szánni arra, hogy emésztgessük az életet és a történéseket?

olvass tovább

Az én testem, az én döntésem

Sokan bántanak, nem értenek; a szüleim képtelen elfogadni a döntésemet. Mások úgy gondolják, hogy csak arról van szó, hogy nem jött még el az ideje, de a hátralévő pár évben még nagy valószínűséggel megváltoztatom a véleményem. Ki kell, ábrándítsak mindenkit: az én testem, az én döntésem. Arról nem is beszélve, hogy ez a világ már nem alkalmas a gyermeknevelésre. Nevezhetsz önzőnek, felületesnek és meggondolatlannak, de én boldog vagyok így nőként, nem pedig anyaként.

olvass tovább

A legbonyolultabbnak tűnő nőknek kellenek a legegyszerűbb dolgok

Pont azért, mert már túl vannak azon, hogy ne az élet és a lélek finomságait keressék, a látszat helyett. Egy bonyolult nő, lényegében a legegyszerűbb, mert nem hajtja már az, hogy félelemből, önzésből megszerezzen embereket, biztosnak hitt anyagi javak már nem kábítják, átlátja az élet felesleges hazugságait és nem akar azokban részt venni.

olvass tovább

Nem baj, ha fáj, csak tudd, hogy idővel úgyis túl leszel rajta

  • 2025. május 12.

A fájdalomtól, mint valós és gyakori érzelmi jelenségtől még mindig sokan ódzkodnak, a 21. században is. Mi ennek a pontos oka? Egész egyszerűen nem ez a megszokott állapot. Nem az a „normális”, hogy a másik sír, bizonytalan, szorong, vagy úgy érzi éppen, hogy nincs tovább, mert valami annyira megviseli.

olvass tovább